Dr. Balogh Áron Péter
ügyvéd
ÚNKP-Kutatás – Bevezető gondolatok a kollektív munkaügyi vita újraszabályozásának lehetséges irányairól
2019 augusztusában pályázatot nyertem az Innovációs és Technológiai Minisztérium által meghirdetett Új Nemzeti Kiválóság Program keretében, hogy a doktori kutatásom (a kollektív párbeszéd és a kollektív szerződések érvényesülése, lehetőségei és jövője a magyar és európai munkajogban) kiegészítéseként foglalkozzak a kollektív munkaügyi vita újraszabályozásának lehetséges irányaival, különös tekintettel a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendezői Szolgálat tapasztalataira.
A kutatás keretében vállaltam, hogy eredményeimet egy általam szerkesztett blogon is nyilvánossá teszem. Előzményeként kutatási tervemben pár indító gondolatot fogalmaztam meg, amelyből néhány gondolatot itt is meg kívánok osztani.
A XXI. századi foglalkoztatási jogviszonyok, ezáltal a munkajogi szabályozás erőteljes átalakuláson esik át világszerte. A klasszikus nagyüzemi munkáltatókra, valamint a munkaviszonyra, mint elsődleges foglalkoztatási jogviszonyra épülő munkajogi kódexek ideje lejárt. Az új törvények egyre szélesebb teret engednek a feleknek, hogy a piaci igényeikhez megfelelően igazítsák a foglalkoztatás feltételeit, ezért egyre nagyobb szerep hárul a munkáltatók munkáltatói szervezetek és a munkavállalói érdekképviseletek közötti párbeszédre.
A kollektív párbeszéd országonként jelentősen eltérő és szerteágazó munkaügyi kapcsolatok és érdekegyeztetési modellek mentén valósul meg. A munkahelyi viszonyokat jelentős mértékben befolyásolhatja, egyúttal a jogszabályi kereteket a helyi (üzemi) vagy ágazati (alágazati, szakágazati) viszonyokhoz igazíthatja a kollektív szerződés és minden ezzel hasonló természetű más kötelező erejű megállapodás (üzemi megállapodás, egyeztető bizottság munkaügyi vitát lezáró határozata), amelyet általában hosszasan elhúzódó vita, esetlegesen jogvita és (érdek)egyeztetés előz meg.
A magyar munkajogban a munkaügyi vita kevéssé részletesen szabályozott, és a gyakorlat szempontjából is „ingoványos” terület A korábbi, Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény – a munkajogi szakirodalom által később erősen kifogásolt módon – jogvitákat és kollektív vitákat különböztetett meg, holott a kollektív vita lehet jogvita és érdekvita is. A szabályozás számos anomáliája fennmaradt a 2012-es Mt. szövegében is, amely a terület „érintetlenségét”, továbbá a gyakorlati tapasztalatokra épülő szabályozás hiányát igazolja. A munkaharci cselekmények ugyancsak befolyásolhatják a viták kimenetelét, azonban az 1989. évi VII. törvény törvénnyel kapcsolatos szabályozás nemzetközi viszonylatban is korlátozott lehetőséget biztosít a sztrájkjog gyakorlására, (amely egyben kétséges, hogy megfelel-e nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeinknek), valamint más munkaharci cselekmények alkalmazhatóságát is olyan bizonytalanság övezi, amely akadálya lehet a hatékony jogérvényesítésnek, ezért felülvizsgálatra szorul. Nem tisztázott kérdés az sem, hogy mennyiben terjeszthetők ki az érdekvita szabályai és az alternatív vitarendezési módok esetlegesen individuális vitákra is, és szolgálhatnak azok valós alternatívaként a rendes bírósági eljárások mellett. Bár a hatályos szabályozás – nemzetközi példákhoz hasonlóan – már nagyobb hangsúlyt helyezett a bírói úton kívüli „alternatív” vitarendezési módokra, azok hatékonyságával szemben érezhető a bizalmatlanság.
A kutatással célom felhívni a figyelmet a kollektív munkaügyi vitákkal kapcsolatos szabályozással összefüggésben feltárt anomáliákra és hiányosságoka, ezen felül megoldási javaslatokat felvázolni jogalkotás számára, hazai és nemzetközi elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, nemzetközi standard-okat és tanulságokat alapul véve, továbbá az érdekképviseleti szervezetekkel, alternatív vitarendezési eljárásokkal kapcsolatos bizalom erősítése.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-3-IV-DE-206. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült”
Dr. Balogh Áron Péter 